Megint álmodtam. De még mindig nem tudom ki ő...

Pénteken éjszaka ismét álmodtam. Úgy tűnik, ez az álom már örökre visszatérő lesz az életemben. A helyszín megint egy buli. Az mindegy is hol és milyen buli. De buli volt, hangos, már már ordító zenével, ember tömeggel, és sok itallal. És akkor ott a tömegben megláttam.

Az arcát megint nem, az ismét rejtve maradt. Szőke volt , karcsú és nevetett. Még most 3 nap után is, az illatát érzem, ahogy magához húzott, táncoltunk, hozzám simult, eggyé vált velem. Egész éjjel velem volt, majd pedig hajnalban az enyém lett. Ezután felébredtem.

A szellemlány ismét eljött. Valami ismét előhívta lelkem legmélyéről. Lehet valaminek a kezdetét jelzi, és akkor jelenik meg, ha változást érez. A csütörtök este hívhatta elő újra, aminek még lassan másfél hét elteltével is a hatás alatt vagyok kicsit. Pedig akármilyen jó is volt az az éjszaka, úgy ahogy volt, nem keresem a lányt, az éjszaka elmúlt, de ebben semmi több nincs.

A Szellemlány egy kibaszott démon... a saját démonom, mert a félisteneknek is lehetnek démonai....