Már két hét telt el...
Mintha csak tegnap éjszaka lett volna. Hogy újra éltem. Akkor, ott, úgy ahogy akartam. Holnap péntek. Kora délután nyomom a gombot, rakok egy egyest és gyerünk. Megint egy buli, megint egy éjszaka. Még nem tudom mit hoz, meglesz-e az az érzés és az a pillanat miért érdemes élni. Kicsit talán várom, hogy láthassam azt akinek köszönhetően újra egy éjszakára jó volt minden. Hátha a négy betűs geci ugyanakkor ugyanarra a helyre sodor minket újra. Bár tudom, ennek 0 az esélye . Az élet nem így működik.
Azért biztos jó buli lesz, bármi is történik. Az kell legyen, hiszen ezekért az éjszakákért érdemes minden nap felkelni, tenni a dolgomat, és várni...
Sötét a szív, mint a csend,
Mint a jól ismert fényt hozó szent,
Mint a haraggal vemhes irigység,
Mint a jövőbe vetett reménykép.
Mint a jól ismert fényt hozó szent,
Mint a haraggal vemhes irigység,
Mint a jövőbe vetett reménykép.
Várom, hogy széttárja az Ég a lábait,
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait,
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható,
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató.
Vágyom rá, hogy megtépázzam mások szárnyait,
Vágyam mind elvenni, még többet mi kapható,
Elszédít, megbénít ez a sötét sorsforgató.
