Az első vers ami 10 perc alatt született.
Pontosan azért olyan, amilyen, de talán kifejezi mindazt amit a hideg idő beköszöntétől, a tél eljövetelének kezdetétől érzek. Minden egyes télen. Ezt más nem érzi, csakis aki ebben él... és csakis az akinek két élete van.
Rohadtul vártad már, vége a hétnek,
Most minden a tiéd lesz, végre hajt a véred.
A szaros aszfalton gyűlnek az árnyak,
Nem kell kétszer szólni a lánynak,
INDULUNK...
Húzod a gázt szürke aszfalton, semmi sem érdekel,
A lány ül mögötted, és szorosan átölel.
Fogynak a kilométerek, sose legyen vége,
Ezért élsz, csakis ennek van értelme.
UTAZUNK...
Megérkezve sok-sok barát ölel és köszönt
Az első italt kéred, legyen az borod, vagy söröd.
Itt mindig itthon vagy, ez a te világod,
Sok-sok éve már, hogy ezt csinálod.
ITT VAGYUNK!
Leszáll az éj, hangosan ordít a zene,
Minden rezdülését érzed, eggyé válsz vele.
A színpadon táncol két gyönyörű szajha,
A lány elmegy veled, ő is AZT akarja...
ÁLMODUNK...
Reggel van már, csendes még a tábor,
Azt sem tudod hol vagy, a tegnapi mámortól.
Fekszik melletted csendesen, ő még alszik,
Te már kelsz, lelked már újra viharzik.
ÉBREDÜNK...
Fáj az erős napfény, fáj a reggel,
Már úton is vagy mire mindenki felkel.
Vár a szürke élet, vár a semmi,
Jó volt végre egy kicsit szabadnak lenni.
MEGHALUNK!
Ismét hétfő reggel, vár az unalmas munka,
Még öt nap, és talán kezdődik újra.
Így mulik el az élet, szépen lassan,
Csak az éltet, élhetsz még néha kicsit szabadabban...
FELTÁMADUNK...
