Pontosan egy hete ilyenkor...

6 betű. Péntek. Örökre a hét azon napja marad amit igazán szeretek. Itt ülök az irodában, és a kicsivel több mint egy hete reggel történtek még mindig pörgetnek. Jó visszaemlékezni az éjszakára, a hajnalra és a reggelre. Ma péntek van. Kibaszott Szentpéntek.

A hét utolsó munkanapjának így elnevezése, TŐLE származik. A lánytól, akit valaha mindennél jobban szerettem. Mivel általában péntekenként találkoztunk, így elnevezte ezeket a péntekeket Szentpénteknek. Igen, így nagybetűvel. Mert igaz, már Ő sincsen (legalábbis "úgy" nincsen) de ezek a napok maradtak.

11 betű. Szentpéntek. Ma az van. Mint ahogy, mióta ŐT ismerem minden kibaszott péntek az. Ma nem megyek sehova. Jövő héttől kezdődik a buli / fesztivál nagyüzem hétvégente, így legalább most hétvégén pihenek egy kicsit, illetve csinálok valami hasznosat. Tudom. Tudom hogy, ahogy telnek az órák, az idő halad az este felé, egyre jobban fog fájni, hogy ma nem megyek. 

Ez egy szomorú Szentpéntek...

A hely kísért engem...

Régóta nem írtam ide. Valamiért nem volt mit. Nem történt olyan, amit ki kellett volna írnom magamból. De a későbbiekben visszatérek, az elmúlt majdnem egy évre...

2023.05.11. reggel 8:00. Ismét ülök az útpadkán, szívom a cigimet és várom a többieket  egy autóút melletti pihenőben, hogy végre elinduljunk. Elinduljunk az év első több napos bulijába, ahova már sok-sok éve járunk. Igen, ez AZ a buli, ahol elkezdődött majd véget ért valami, valakivel, aki egykoron a MINDENT jelentette nekem.

Megint nyár. Jah. Kurva szar idő van. Talán ilyen szar még sosem volt így május elején. 8 fok, semmi napsütés, hideg szél, de legalább az eső nem esik egyenlőre. Húzom a gázt az autópálya belső sávjában, jóval a megengedett sebességhatár felett. Fázom, a több réteg alá öltöző ellenére is. De ez a fázás más, ez belülről jön. Van, aki nyáron is fázik.

Két óra múlva megérkezünk, és berendezkedünk a táborban. Az idény első bulija mindig a legjobb. Ismerősökkel, barátokkal, sokszor a köztünk lévő földrajzi távolság miatt, sokszor idő hiány miatt, de egész télen nem találkozom. Ilyenkor viszont ott vannak, és együtt vagyunk. Mikor beülsz a sörsátorba, egy itallal, és csupa ismerős arc vesz körül. Azt érzed, végre felébredtél, végre élsz kicsit.

A nap viszonylag eseménytelenül telt. A rossz idő miatt nem is voltak igazán sokan, de ez tulajdonképpen nem is baj. A szar időjárás összehozza az embereket, tényleg csak azok jönnek vagy éppen maradnak, akiknek ez az életforma jelent valamit. Elkezdődtek az esti koncertek a nagy sátorban. Egyre jobb bandák jöttek egymás után, egyre több pia fogyott, egyre jobb lett a hangulat. Talán ez volt az első estém sok éve itt, hogy Ő eszembe sem jutott. Egy pillanatra sem, mintha nem is létezne. Felszabadultam tomboltam, bele az éjszakába...

Az utolsó nagy koncert a közepe felé járhatott. Bent tomboltunk a barátaimmal a tömeg közepén, majd egyszer csak észre vettem újra egy szőke lányt. Visszagondolva egész este ott volt a közelünkben, mégsem tűnt fel, valahogy nem mozgatott meg. A barátnőjével volt, egy gyönyörű fekete hajú lánnyal. Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy részeg srác, elég agresszívan zaklatja őket. Láttam, az "úriember" nem hallgat a szép szóra, gondoltam segítek. Odamentem hozzájuk, és a "takarodj a picsába, velem vannak" felszólítással elküldtem. A szőke cuki volt, megköszönte, bemutatkozott. Megkérdeztem, ha már így alakult iszunk-e valamit. Sajnos sofőr volt, de a barátnője vállalkozott a feladatra. A következő emlékképem, hogy a fekete lánnyal iszogatok és dumálok a pultnál, a koncertnek közben vége lett. Átmentünk a már megszokott karaokee buliba, be az egyik épületben. Itt volt ám igazán jó a buli. Imádom a fesztivál ezt a részét, itt mindig emelkedett a hangulat, reggel napfelkeltéig tartanak a bulik. Egyből a pultnál kötöttünk, mi kikérve az italokat, kimentünk cigizni az épületből. Beszélgettünk, szinte mindenről, megvoltak a közös témák, kapcsolódási pontok. Majd egyszer csak kézen fogtam, felhúztam a padról és húztam be, az épületbe táncolni. Úgy táncolt, mint egy istennő, tánc közben egymáshoz simultunk, milyen egymás szemébe néztünk, és megláttam. Megláttam azt amitől végem lett abban a pillanatban. És megcsókoltam.

Hajnalban vége lett a bulinak. Már világosodott, közben előkerült a lány szőke barátnője is, valami sráccal volt, állítólag igencsak jól érezte magát. Sétáltunk ki a táborból, elkísértem őket a kinti parkolóban álló kocsiig. Majd a kapunál feltette a kérdést: 

- Nincs kedved nálam aludni?

- Igazából, nagyon is van. Hol laksz? 

 - A Felvidéken, Szlovákiában. Kb. 80 km-re innen

Uh, bazmeg. Ez így érdekes lesz. Az rendben, hogy elmegyek a lánnyal. De hogyan jutok majd vissza 80 km-ről, mindenféle jármű nélkül, ráadásul valószínűleg még részegen? Na mindegy, menjünk, majd valami lesz. Az ilyen spontán dolgok miatt érdemes élni. Viszonylag lassan telt az idő, miközben megtettük a 80 kilométert egy Felvidéki kisvárosig, ahol a lakása volt. Már ott a hátsó ülésen ülve éreztem, ez ma mindent elsöprő, immár reggel lesz. Hazaértünk, felmentünk a lakásba, kibontott egy üveg bort, majd meginvitált a hálószobába. Az eredeti terv szerint beszélgessünk és borozgassunk az ágyban fekve, úgy kényelmesebb. Bementem a hálóba, ledobtam a dzsekim és elfeküdtem, a fröccsel a kezemben. Ő kiment mosdóba, majd mikor visszatért egy szinte semmit sem takaró hálóing szerűség volt csak rajta. Leült mellém az ágyra, és rám nézett. És ott volt a szemében, amiért mindig is ÉLTEM. Az "akarlak, de most azonnal"-t. Letettem a poharat az éjjeliszekrényre, megcsókoltam és levettem a hálóingét. Mint a vadállatok úgy rontottunk egymásra, szinte felrobbantam az érzéstől. Ez a szex IGAZI volt. Mindent elsöprő állatias, ösztönszerű, mégis szenvedélyes, már már szeretkezés...

Másfél órával később ültem az ágy szélén, néztem ahogy alszik. Gyönyörű volt. Kibaszott gyönyörű. Felvettem a nadrágom, pólóm, mellényem, majd lementem a sarki közértbe egy doboz cigiért. Megvettem a cigit, mellé egy 2 decis Jack Daniel's-t, leültem a bolt előtti padra, az esőben. Szívtam a cigim, ittam a Jack-et, az eső csorgott végig az arcomon. És akkor ott nem fáztam. Volt valami ami belülről melegített. Egy idő múltán, mikorra elfogyott a whisky visszamentem a lakásba. Még mindig aludt, kiültem a konyhába cigizni, és meginni a reggeli bor maradékát. Nem gondoltam semmire, csak éreztem: EZ MOST JÓ. Aztakurva, de milyen jó...

Valamikor délelőtt felébredt. Fogalmam sincs hány órakor, addigra elvesztettem már az időérzékem. Még mindig ugyanazon a széken ültem a konyhában, odajött hozzám, átkarolta a nyakam is megcsókolt. Majd ezt mondta: "Köszönöm..." Vissza akartam kérdezni, ugyan mit? De rájöttem, ugyanazt amit nekem is meg kellene köszönöm neki. Hogy egyetlen éjszakára-reggelre-délelőttre megint éltünk. Szenvedélyesen, vadul és gátlástalanul. Leült mellém, töltött egy pohár vizet magának. Én belenéztem a szemébe, és csak ennyit mondtam: "Elmegyek" A csillogást, ott azokban a gyönyörű barna szemekben felváltotta a fájdalom...

Egy lány haverom jött át értem kocsival. Visszafelé végig azt hallgattam, mekkora állat vagyok, nem vagyok normális, mi a faszt keresek egy másik országban, stb. stb. Azért rendes volt, megállt egy benzinkúton egy üveg borért, nehogy már szomjasan érjek vissza a táborba. 

A péntek viszonylag eseménytelenül telt. Legalábbis akkor igaz ez, ha az egész napos ivást (inkább legyen vedelés) eseménytelennek lehet nevezni. Eljött az este, koncertek, barátok, még több pia. És a koncertek végén ismét az elmaradhatatlan karaokee party. Ahol belebotlottam egy tavaly nyári, hosszabb ideig tartó "kalandomba" akivel év elejéig össze jártunk, de aztán dobott, egyik napról a másikra, mindenféle indok nélkül. Ez a történet majd egy későbbi bejegyzés témája lesz...

A lényeg, hogy hajnalban nekiállt, ott kint az épület előtt ülve pityeregni. Hogy nem tudja, miért is alakult így, miért lett vége, ő sem érti a dolgot. "Te basztál ki. Mit nem értesz ezen?" Néztem ahogy sír, néztem a szemét. Még mindig szerelmes belém, csak ez valahogy így alakult

Szombat reggel végre, 48 óra után, lefeküdtem aludni. Már igazán rám fért. Aludtam pár órát a sátorban, de inkább egy fura delíriumos állapot volt, mint normális alvás. Pörögtem, egyszerűen nem tudtam kikapcsolna az agyam a péntek reggeli események hatása miatt. Miután dél körül kimásztam a sátorból, elindultam a sörsátorba a barátaimhoz, inni valamit. Már mindenki elég "megalapozott" hangulatban volt, gyorsan becsatlakoztam hát én is, hiszen még előttünk állt az utolsó este.

Egész délután iszogattunk, felváltva jártunk a pulthoz az italokért. Az egyik fiatalabb pultos lány, ahányszor én mentem a soron következő körért, mindig elejtett valami kétértelmű, sejtelmes mondatot, miközben mosolygott. Nem vettem különösebben tudomást róla, igazából nem volt rossz nő, még majdnem tetszett is, de valahogy nem éreztem szükségét a flörtnek vele. Majd az utolsó körünknél, amiért én mentem, a koncertek előtt, simán beközölte, hogy ő itt most hét óráig dolgozik, utána, ha gondolom mehetnénk akár együtt is koncertezni. Fogtam a poharakat, fizettem, majd ennyit mondtam: "ott találkozunk". Láttam a csalódottságot a szemében, pedig olyan kis aranyos lánynak tűnt. De nekem nem ő kellett...

Aztán a kedvenc zenekarom koncertjén újra láttam a pultos lányt. Oldalt állt, nézett rám, és mosolygott. Én meg nem mentem oda...

Vasárnap szarrá áztunk hazafelé. Végig esett az eső, 7 fokos hőmérséklet. Pokoli út volt. Húztam a gázt a belső sávban 160-al hazafelé, és nem fáztam. Valami melegített végre kicsit...Ha csak egy napra is de újra szerelmes lehettem...

Ennyi telt el azóta, hogy...

Pontosan ennyi telt el. Az utolsó üzenet óta, ami hétfőn este volt. Amit Ő küldött, "Jó Éjszakát" kívánva. És én pontosan ennyi ideig nem írtam neki semmit. Kibírtam. Talán gyógyulok is kicsit. Nem tudom, hogyan, de kibírtam hogy ne írjak. És ma pontban 12:00-kor jött az üzenet. Nem bírta ki. Összesen 37 óra és 46 percet bírt nélkülem. Anélkül, hogy tudja mi van velem, mit csinálok, hol és éppen mivel foglalkozom. Pedig tudom, hogy nem szeret már. Csak kell neki valaki, aki, mindennél jobban szereti, akin látni az éltető "AKARLAK" -ot. Pontosan úgy mint nekem, mert pontosan olyan mint én...

Már csak a holnapi nap, és kezdődik. 2017 óta ez lesz az első buli, ott, amire nem jön, nem együtt pörgünk egész hétvégén. Egy cseppet sem bánom. Talán végre elfogadom majd, hogy nélküle is van élet. Nem is akármilyen...

Még 2 teljes nap...

Ennyi van még vissza. A szerda és a csütörtök. Majd este elindulok, a helyre ami 2017.-ben megváltoztatta az életem. Ott történt pontosan 2017.06.09.-én, amikor megláttam őt. Egyetlen pillanat volt csupán, egy mocskos részeg hajnalon. És azóta is valahol fogva tart.

Az első olyan buli lesz, 2017. óta, ahol ő nincs ott. És ha minden jól megy, nem is jön. Talán így, megint egy estére szabad lehet a lelkem. Találhat valakit, aki ott és akkor pont olyan mint én. Akinek ÉN kellek, ha csak ott és akkor, de akkor is ÉN.

Azóta is minden rohadt nap beszélünk, bármit kér azonnal megteszem neki. Próbálok szabadulni. Egyszerűen nem megy. 

Még 2 nap. Még két teljes, soha el nem múló nap... És újra SZABADON

Mint fehér nyulat a kalapból, Előhúzol, ha magadból, Hiányzik valami, feldobod velem, Azt ami szürke, színessé teszem

Kellék vagyok, mert nem igazán kellek, Te eljátszol velem, én meg elénekellek, Tudom a végén nekem fog fájni, De csak így tudok a közeledben állni.

Naponta eldöntöm, hogy hidegen fogsz ma hagyni, De, mint rab, akire most fogják ki szabni, A büntetést, én pont olyan nyugodt…

…vagyok mindig ha rád…

Gondolok, mintha nem tudnám, Te vagy a célom, aki nem vár rám, Elsorvasztasz lassan engem, Marék por vagyok a két kezedben.

Gondolok, mintha nem tudnám, Mellékszerep, amit nekem szánsz, Míg én vágyamat áztatom, Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon.

A sors az ölébe rugdosott, Hogy velem játssza a zsarnokot, De hiába hajtja igába a fejem, Bilincsben is csak rá, szüntelen…

Gondolok, mintha nem tudnám, Te vagy a célom, aki nem vár rám, Elsorvasztasz lassan engem, Marék por vagyok a két kezedben.

Gondolok, mintha nem tudnám, Mellékszerep, amit nekem szánsz, Míg én vágyamat áztatom, Neked csak egy vonás vagyok a vásznadon.

Nincs hitem, de nem fáj már, Nyugtat, amit itt hagytál Gondolatba égett hangok Félek, többé mást nem hallok

Miért nem szűnik meg bennem… Ha benned nincs mi vár

Miért nem szűnik meg bennem… Ha benned nincs mi vár Miért nem szűnik meg bennem… Nem tarthat egy helyben…

Már két hét telt el...

Mintha csak tegnap éjszaka lett volna. Hogy újra éltem. Akkor, ott, úgy ahogy akartam. Holnap péntek. Kora délután nyomom a gombot, rakok egy egyest és gyerünk. Megint egy buli, megint egy éjszaka. Még nem tudom mit hoz, meglesz-e az az érzés és az a pillanat miért érdemes élni. Kicsit talán várom, hogy láthassam azt akinek köszönhetően újra egy éjszakára jó volt minden. Hátha a négy betűs geci ugyanakkor ugyanarra a helyre sodor minket újra. Bár tudom, ennek 0 az esélye . Az élet nem így működik.

Azért biztos jó buli lesz, bármi is történik. Az kell legyen, hiszen ezekért az éjszakákért érdemes minden nap felkelni, tenni a dolgomat, és várni... 

 Megint álmodtam. De még mindig nem tudom ki ő...

Pénteken éjszaka ismét álmodtam. Úgy tűnik, ez az álom már örökre visszatérő lesz az életemben. A helyszín megint egy buli. Az mindegy is hol és milyen buli. De buli volt, hangos, már már ordító zenével, ember tömeggel, és sok itallal. És akkor ott a tömegben megláttam.

Az arcát megint nem, az ismét rejtve maradt. Szőke volt , karcsú és nevetett. Még most 3 nap után is, az illatát érzem, ahogy magához húzott, táncoltunk, hozzám simult, eggyé vált velem. Egész éjjel velem volt, majd pedig hajnalban az enyém lett. Ezután felébredtem.

A szellemlány ismét eljött. Valami ismét előhívta lelkem legmélyéről. Lehet valaminek a kezdetét jelzi, és akkor jelenik meg, ha változást érez. A csütörtök este hívhatta elő újra, aminek még lassan másfél hét elteltével is a hatás alatt vagyok kicsit. Pedig akármilyen jó is volt az az éjszaka, úgy ahogy volt, nem keresem a lányt, az éjszaka elmúlt, de ebben semmi több nincs.

A Szellemlány egy kibaszott démon... a saját démonom, mert a félisteneknek is lehetnek démonai.... 

És kezdődik újra. Pedig azt hittem elveszett....

Hogy mi is kezdődik? Semmi más, mindössze csak az ÉLET. Egy új tavasz, egy új nyár, talán most már úgy, hogy a lelkem szabad lesz. Megszabadul TŐLE, még ha ezt jelenleg nem is érzem minden tekintetben feltétlen így. Valami most hétvégén elkezdődött, aminek a végén remélem ott lesz a régi énem. Mikor még félisten voltam...  

Csütörtök reggel 07:30. A motor felpakolva, az út padkán ülök, szívom a cigim és várok. Várok a barátaimra, hogy elindulhassunk valami felé, ami a télen nagyon de nagyon hiányzott. 

Az út eseménytelenül telt. Az a 120 km pillanatok alatt elfogyott és már ott is voltunk. Abban a nyugat magyarországi buliban ahol egyszer valami elkezdődött majd pár évre rá véget is ért. És én minden egyes évben várok valamit ettől a bulitól. Az nem tudnám megmondani mit, de valamit nagyon. Talán azt ,hogy erre a pár napra, az lehessek aki a lelkem mélyén mindig is voltam és vagyok is. 

Már reggel 10 órakor nekiáltunk inni. Csak szépen finoman, nem gyorsan, inkább csak iszogatni, elütni valamivel a napot. Sorban érkeztek az ismerősök, barátok, volt akivel fél éve nem találkoztunk, mégis úgy köszöntöttük egymást mintha tegnap váltunk volna el. Az ilyen helyeknek és rendezvényeknek varázsa van. Az illatok - szagok, a színek, a hangok, az érzések. Sehol máshol nem érezni ezt. 

Közeledett az este, lassan kezdődtek a koncertek. Én csak jöttem - mentem a táborban, beszélgettem, iszogattam, jól érzetem magam. Kezdetem már kicsit ittas állapotba kerülni, hála az egész nap folyamatosan fogyasztott mindenféle alkoholnak. Majd úgy dönötttem bemegyek a nagy sörsátorba, mindjárt kezd az egyik kedvenc zenekarom koncertje.

Álltam a kezdésre várakozó tömeg mögött az egyik hátsó sorban. Szívtam a cigim, ittam az italom, és nem gondoltam semmire. Csak álltam és éreztem, hogy ez most jó, nagyon jó. Itt lenni, sok sok hasonló érzésű és gondolkodású ember közt. Majd pár perc múlva odajött hozzám és srác és egy lány. A srác bemutatkozott, majd beszélgetni kezdett velem. Ő már pár éve "lát" engem itt, gondoltam ismerkedjünk össze, beszélgessünk kicsit, stb. Beszélgetni kezdtem velük, amíg el nem kezdődött a koncert. Majd ott maradtak a közelemben mikor már szólt a zene. Azt hittem a lány a barátnője, gondoltam elvannak, jó fejek, amúgy is szeretek új ismerősöket szerzezni. Aztán kiderült nem egészen úgy van minden ahogy gondolom...

A lány valahogy mindig a közelemben volt. Hol jobbra hol balra, de közel. Ahányszor elővettem egy cigit, már adta is a tüzet. Majd a kb ötödik "tűzadásnál" mondtam neki: "Ha mégegyszer tüzet adsz, akkor innod is kell velem valamit..." A válasz a "minek addig várni erre" volt, kézenfogott és mentünk is a pulthoz. Vettünk két italt és leültünk kicsit beszélgetni egy asztalhoz. Hogy miről beszélgettünk nem igazán emlékszem, csak arra hogy folyamatosan mosolygott és nevetett. Kiderül, nem a srác barátnője, csak jó haverok, a legjobb barátnője a srác párja. Hoztam az italokat, elvoltunk együtt. Majd megszólalt egy lassú dal, és elhúztam magammal táncolni. Úgy táncolt mint valami istennő. Úgy ölelt mintha utoljára ölelne bárkit is a világon. És a szeme lángolt. Úgy lángolt mint NEKI annak idején a múltban. Láttam benne, amit folyton keresek, azt, hogy AKARLAK...

A koncertnek vége lett, átmentünk a másik sörsátorba, éhes volt, enni szeretett volna valamit. Vettünk valami moslék sültkrumplit. Leültünk, ő már az ölembe és enni kezdett. Pontosabban én kezdetem el etetni, egyesével azzal a szarral. Mint valami játék, olyan volt. Majd a tányér krumpli felénél járhatott, mikor egymásnak estünk. Ott a sörsátorban az asztalnál. Annyira szenvedélyesen és tüzesen, mint már nagyon régóta senkivel sem. A csókja, az érintése, minden olyan volt, mintha örökké ezt csináltuk volna... 

Távoztunk a sátram irányába. Mivel azt mondta elhagyta a kocsi kulcsát, felajánlottam aludhat velem ma este. Mire a sátorhoz értünk már nagyon nagyon részegek voltunk mindketten. Köszönhető ez annak, hogy útközben legalább tíz ismerőssel találkoztunk, akikkel mindeképpen inni kellett valamit, mindeképpen beszélgetni pár mondatot, így a kb. kétszáz méteres utat majd háromnegyed óra alatt tettük meg. Elértünk végre a sátorhoz, bemásztunk és én felajánlottam minden meleg és a komfortomat szolgáló ezközt neki. Így a matracot, hálózsákot, meleg pulóvereket. Nekem maradt egy poló, egy kopott bőrzsdeki, és a csupasz föld, az 5 fokos május eleji éjszakában. Próbáltunk öszebújni, de nem fértünk el, így feladtam a dolgot. Majd negyed órára rá feküdtem a dzsekimben hanyatt a sátorban a kemény földön, néztem a plafont és úgy éreztem: a kurva életbe, újra ÉLEK...

Semmi sem történt éjszaka. Csak annyi hogy reggelre kékre fagytam, de szexuális tartalmú cselekmény semmi. A hideg már reggel hét órakor kiűzött a sátorból. Ő még nyakik betakarózva aludt. Néztem miközben alszik. Néztem milyen gyönyörű. És nem lett az enyém. Nem azért mert nem akarta, vagy én nem akartam. Ez az éjszaka így volt tökéletes. Kimásztam a sátorból és elindultam beszerezni az első italom...

Mire visszaértem már ő is felkelt. Ült a padon kortyolgatta a kávéját, szívta a cigijét és mosolygott. Majd felállt, megölelt és elbúcsúzott. Hazautazott, többé nem láttam, és valószínűleg nem is fogom.

De segített. Örökre hálás leszek neki ezért. Hogy akkor éppen ott mikor vele voltam, ne gondoljak RÁ. Ne gondoljak az őszi lányra sem. Senkire. Csak magamra. MINT EGY ELBASZOTT FÉLISTENRE.

A péntek viszonylag eseménytelenül telt el. Talán kivéve azt, hogy megjött Ő is a férjével és a barátaikkal. Odamentem persze köszönni, meg koccintani valamivel, ha már úgy is egész nap ittam, de a szeme üres volt. Az üresebb mint bármikor eddig.

Az esti koncerteken, és az utána következő buliban kereste a társaságom. A férje már este 11-kor lefeküdt aludni. Biztos gondolta, ha velem van nem környékezik meg a lúzerebbnél lúzerebb srácok, akik csak maximum álmodhatnak róla. Én éveken át megvédtem őt ezektől. Most nem. Most leszartam, mentem inni, tombolni a barátaimmal. És csak messziről láttam. Rám nézett, és akkor, ott, részegen, megint ott volt a szemében ha csak halványan is. De már hiába.

Valamikor reggel, már napsütésben feküdtem le. Teljes delírium uralta elmém, pörögtem, éltem. Ha a szervezetem nem lázad fel, talán le sem fekszem aludni arra a pár órára szombat délelőtt. Pár óra alvás után ott folytattuk ahol abbahagytuk. Csak ittunk, beszélgettünk és buliztunk a barátaimmal. Csak az volt a fontos, hogy ott vagyunk együtt, és végre tavasz van, és fesztivál.

Most itt ülök az irodában. Csütörtök van, és még mindig a hatása alatt vagyok az egy héttel ezelőtt történteknek. Végre éltem kicsit. Végre ha csak egy estére is felejtettem kicsit. De tudom, ahogy telik az idő, visszamásznak majd a tudatomba. Ő is és a gyönyörű őszi lány is. Sajnos valamennyire örökre a lekemben ragadtak, és vissza vissza térnek. Pedig lehetne ez másképpen is. Talán azért mert olyan "valamiket" kaptam tőlük, amiket senkitől még, csak maximum órákra.

Hiába a sors egy geci, na...

Fejem fáj, hideg ráz
Pedig tudtam jól, hogy
Néha érsz csak rám
Elnémult, régen őrjöngő múlt
Felismerést nyújt, hisz

Nem kívánsz engem úgy már
Nem is igen hajlanál rá
Én szívvel hallok
S roppanásig hajlok
Most szívesebben hallanék mást
Mellkasodból ordítást
De kongó kamrákat kínálsz

Mikor azt hiszed mindent tudsz... Hát nem...

Hétfő reggel van. Itt ülök az irodában, és gondolkodom. Gondolkodom ezen az éjszakán, volt-e olyan pillanat amit megbántam azóta így vagy úgy. Bármennyiszer végig pörgetem az eseményeket az agyamban, ugyanarra a döntésre kell jussak: egyetlen percét sem bánom. És nem is fogom.

Ez a péntek alapvetően egy rakás szarnak indult. Általában már délelőtt pörgök, várom az éjszakát mindentől jobban. Hát most nem, igaz éppenhogy csak, de depressziós voltam. Menni akartam, újra élni, de nem volt kivel, még ha lett is volna valahova (igaz, tervben volt pár hely) egyedül meg semmi kedvem sem volt. Így telt a nap, mint bármelyik szürke és unalmas hétköznap. Majd...

Ebéd után rám írt egy lány barátom. Ugyan, mit csinálok este, mert látta hogy a közösségi oldalon jelöltem egy belvárosi eseményt ahova ő is menne, de nincs kedve egyedül. Mehetünk kocsival is akár, gyógyszert szed, nem ihat, de azért menni akar. Vonakodva bár - addigra kurvára elment a kedvem az esti mulatságtól - igent mondtam, megbeszéltük, hogy este hét órakor felvesz otthon és megyünk. A délután is unalmasan telt, valahogy nem vártam ezt az éjszakát. Azért előtte, hat óra körül elkezdtem alapozni, nehogy már úgy menjek be a belvárosban, hogy semmit sem iszom. Az nem én lennék...

A megbeszéltek szerint jött is értem, beültem a kis két személyes szarjába és elindultunk. Végig beszélgettünk mindenféléről, közben iszogattam. Meséltem neki mik történtek velem mostanában, meséltem neki a lányról, aki tulajdonképpen már le sem szar, pedig azt hittem lehet valami hosszabb távú akármi is köztünk. Persze tőle is megkaptam a "nem vagy te normális bazmeg" rövid és velős véleményt. Igaza is van, de hát ilyen az élet.

Beértünk a szórakozóhelyre, megvettem a jegyeket, meg italt magamnak, lassan kezdődött a koncert. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, kezdett végre jobb kedvem lenni, kezdtem végre érezni a "péntek" hangulatát. Majd a pultnál megláttam egy lányt. Ő egy tavaly nyári kalandom volt, párszor együtt voltunk, de nem éreztem semmit iránta, nem volt jobb egy maximum közepes szintű, "motorostalálkozón hajnalban", numeránál. Meglátott, odajött köszönni, rácsodálkozva, mit keresek éppen ott, és akkor. Hát ilyenek a véletlenek. Velünk maradt, mint kiderült egyedül jött, így hármasban folytattunk az iszogatást és a bulit tovább. 

Majd tizenegy óra felé üzenet a telefonomon: Merre vagy? 

Tőle. Magától a végtől, így csak simán egyszerűen. Válaszoltam, hol vagyok, megírva azt is ha menni akar ma bárhova is, ide ne, mert lassan én is lelépek, koncertnek vége, az emberek meg kezdenek elfogyni. Akkor hova menjünk? Jöttek az ötletek, majd megállapodtunk, hogy a kedvenc helyemre, ha ott lesz Ő is benézek hazafelé, mástnem egy cigire meg egy italra. Ebben maradtunk. Ezt a tényt közöltem a lányokkal, akivel mentem, persze, semmi gond, majd szoljak hol tegyen ki hazafelé, ám a másik... akivel találkoztam ott...

Én vagyok a világ kibaszott utolsó söpredéke, hogy nekem meg mindig az a rohadt kurva kell. (hozzá tartozik, hogy ŐT mindegyik lány ismeri, hiszen ugyanazon világban mozgunk mindannyian, és ha nem is beszélgettünk soha sem arról ami köztünk történt, volt pár buli, ahol mindez látható volt, mikor elfelejtettünk néha "viselkedni")  Pedig ő CSAKIS miattam jött ma ide, csak ezért vett ki egy lakást a másik utcában, mert látta a közösségi oldalon, hogy részt veszek az eseményen. És ő szeret engem...Satöbbi satöbbi. Mindezt sírva, ordítva, a szórakozóhely közepén... 

Most volt elég. Senkinek semmilyen elszámolással sem tartozom, semmiről. Szóltam a söfőrömnek most indulunk, gyerünk a kocsihoz. Otthagytam hát a picsába. Nem is tudom mit gondolt. Ez akkoriban mikor volt is köztünk valami, sem volt több egy-két részegen hajnalban sátorban dugásnál, ráadásul még a közepes szintet sem ütötte meg. Kb. semmit sem jelentett, meg most sem jelent. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Közben a lány barátom, aki vezetett megjegyezte halkan: Az remélem átjött bazmeg, hogy ez halálosan szerelmes beléd. A válasz pedig rövid volt és tömör: Leszarom. Én meg nem belé....

Megérkeztük a szórakozóhely elé. Kiszálltam a kocsiból, megköszönve az esét és a fuvart. Még a lelkemre kötötte, ha nincs kivel hazamenni nyugodtan hívjam, jön értem. Megköszöntem a lehetőséget és elbúcsúztunk. Rá körül belül három percre ő is megérkezett. Majd szomorúan láttuk, hogy a hely ZÁRVA VAN. A kedvenc helyem, péntek éjszaka negyed egykor. Ilyen nincs, mi történik itt... Leültünk egy padra, elkezdtük meginni a piát amit magával hozott, és számbavettük a lehetőségeket, mit lehet még kihozni ebből az éjszakából. Egy közeli szórakozóhely mellett döndöttünk, ami réges régen, mikor még nem költözött ki a belvárosból, mindkettőnk első számú kedvence volt. Hívtam egy taxit és odamentünk. 

Buli már nem volt, de kocsma szintem még működött a hely, hálisten. Kértem két italt, majd leültünk beszélgetni. Önlött belőlünk a szó. Beszélgettünk mindenről, röhögtünk, hülyéskedtünk. Majd eljött az a pont mikor úgy gondoltam elmesélem neki. Elmesélek neki mindent a lányról, aki a vég kezdete lehettet volna, És belekeztem a történetbe, egészen attól a szeptemberi naptól kezdve egészen a végéig. Szó szerint mindent, mi mikor és hogy kezdődött, és hova tartott. És hogy lett vége, mert egy fasz voltam, és le sem vagyok szarva hetek óta. Végig hallgatta, érdemben semmire sem reagált. Láttam, hogy kibaszottul fáj neki. Majd megköszönte az őszinteségem, és ő is bevallott valamit, ami még tavaly nyáron történt, mikor még így, vagy úgy de azért valahol együtt voltunk. Fura volt, de nem fájt. Talán azért nem mert már nem úgy érzek iránta, mint régen, illetve azért sem, mert tudtam ki ez a srác, csak tényszerint nem tudtam, hogy történt vele több is mint kellett volna, csak éreztem. Ekkor jött a pultos, hogy utolsó kör. Ez a hely is zár....

Vettem még 2 italt magunknak majd kiültünk a hely kertjébe a csepergő esőbe. Itt még le lehet ülni kicsit, ha maga a hely zárva is van. Beszélgettünk tovább. Majd szemben ülve vele, a szemembe nézett és közölte: "Itt is vége mindennek. Menjünk hozzám. Pia van, meleg van, még nincs kedvem aludni. Okés?" Mondtam persze hogy okés, nekem sincs még kedvem hazamenni, korán van még. Majd: "Kérdezhetek még valamit?" Persze, hogy igen.

És feltette a kérdést. Mi lenne ha csak barátilag, de ha már úgy is hazamegyünk hozzá, egy szex-el fejeznénk be a mai éjszakát. Mindeközben mélyen a szemembe nézett és újra ott volt az. Amiért évekig megőrültem. Ott volt a szemében az AKARLAK TÉGED! Mindennél jobban kellesz nekem ma éjjel. Nekem ez elég volt. Felrobbant tőle a lelkem, valami olyan érzés jött újra, mint amikor még a lány szemében láttam ezt sok héttel ezelőtt. Megköszöntem a vissza nem térő lehetőséget és közöltem, hogy NEM. Nincs szex barátilag. Ez hülyeség. Az egyik fél mindig visz érzelmeket a dologba. De én már nem akarok, és nem is tudok, lezártam akkor ott azon a bulin magamban ezt. De iszogatni szívesen megyek, ha az ajánlat ezen része még áll. Láttam, hogy fáj. De elfogadta, hívtunk egy taxit és hazamentünk hozzá. 

Hazaértünk, raktunk be zenét, ittunk és beszélgettünk reggel hatig. Sajnos igen kényes témákat is érintettünk, bár itt már homályosak az emlékeim, de mintha előjött volna az "újra együtt, de végleg, és csak mi" témája is. Pedig ezek részemről nem opciók, meg igazából sosem voltak azok. Ezeket a témákat betudom az addigra elfogyasztott iszonyúan sok piának. Majd miután én már nem tudtam többet inni, sőt egy nagy részétől a piának meg is szabadultam a vécén, lefeküdtünk aludni a nappaliban a kinyitott kanapéra. Velem akart aludni. Összebújva, mint ahogy régen, még akkor is ha még egy csók sem csattant el egész éjszaka köztünk. És így aludtunk. összebújva átölelve egymást. Mint BARÁTOK.

Összesen két órát. Nyolckor felkeltünk, dolga volt reggel. Kivitt a vasút állomásra kocsival, kiszáltunk, megöleltük egymást és elköszöntünk. Ez így volt helyes, így volt rendjén. Én már nem őt szeretem, hiába is lesz örökké fontos, és hiába is lesz örökké az életem és a mindennapjaim szerves és nélkülözhetetlen része. 

Felültem a vonatra, és jött az érzés. Aztakurva, ez az éjszaka megint olyan volt, mint amiért igenis érdemes élni. Csak egyetlen dolog hiányzott belőle. Nem azzal töltöttem, akivel alapvetően akartam , aki hiányzik, és aki magasról le sem szar. De legalább újra kicsit, ha csak 2 percre is, félisten lehettem, mikor belenéztem azokba a csillogó szemekbe. Ez vigasztal kicsit, és felpörget. Azóta a hatása alatt vagyok.

És most hogy itt ülök az irodában, és százszor végiggondolva sem bántam meg az éjszaka egyetlen percét sem, úgy érzem semmit sem hagytam ki, jól vagyok. És várom a szombati bulit, még ha egyedül is kell mennem. 

Csak a lány hiányzik. A véletlenszerű látogatásai, a mosolya, a dobozos kólák amiket együtt ittunk. Hiába a sors egy geci. Majd túl leszek rajta is egyszer talán...

Megint álmodtam...

Ott voltatok Ti mindketten. Te aki a vég voltál, Te aki a kezdet lehettél volna. Egy szakadék szélén álltam. Lenéztem és lent csak a sötétséget láttam. A véget nem érő sötétséget. Megfordultam és ott álltatok egymás mellett, velem szemben. Éreztem az illatotokat, néztelek benneteket. Boldognak tűntetek, bár a szemetekben volt valami furcsa és fájdalmas csillogás. Nevettetek, de a lelketek legbelül sírt. Majd a hátatok mögül, elő lépett a szellemlány. Az arca most is titok maradt. Odajött hozzám, és meglökött. Én hanyatt lezuhantam a szakadék pereméről a mély sötétségségbe, és zuhanás közben halottam a nevetéseteket. Senki sem nézett utánam. Csak zuhantam a feneketlen sötétségbe. Majd felébredtem. 

Péntek van végre. Nem hiányzom senkinek sem, nem vagyok már fontos. De péntek van. Ma csak magamnak élek, este irány a város...Féktelenül, úgy, mintha az utolsó éjaszaka lenne. 

Hátha újra érezhetem azt ami életban tart....

 Az első vers ami 10 perc alatt született. 

Pontosan azért olyan, amilyen, de talán kifejezi mindazt amit a hideg idő beköszöntétől, a tél eljövetelének kezdetétől érzek. Minden egyes télen. Ezt más nem érzi, csakis aki ebben él... és csakis az akinek két élete van.

Rohadtul vártad már, vége a hétnek,

Most minden a tiéd lesz, végre hajt a véred.

A szaros aszfalton gyűlnek az árnyak,

Nem kell kétszer szólni a lánynak,

INDULUNK...

Húzod a gázt szürke aszfalton, semmi sem érdekel,

A lány ül mögötted, és szorosan átölel.

Fogynak a kilométerek, sose legyen vége,

Ezért élsz, csakis ennek van értelme.

UTAZUNK...

Megérkezve sok-sok barát ölel és köszönt

Az első italt kéred, legyen az borod, vagy söröd.

Itt mindig itthon vagy, ez a te világod,

Sok-sok éve már, hogy ezt csinálod.

ITT VAGYUNK!

Leszáll az éj, hangosan ordít a zene,

Minden rezdülését érzed, eggyé válsz vele.

A színpadon táncol két gyönyörű szajha,

A lány elmegy veled, ő is AZT akarja...

ÁLMODUNK...

Reggel van már, csendes még a tábor,

Azt sem tudod hol vagy, a tegnapi mámortól.

Fekszik melletted csendesen, ő még alszik,

Te már kelsz, lelked már újra viharzik.

ÉBREDÜNK...

Fáj az erős napfény, fáj a reggel,

Már úton is vagy mire mindenki felkel.

Vár a szürke élet, vár a semmi,

Jó volt végre egy kicsit szabadnak lenni.

MEGHALUNK!

Ismét hétfő reggel, vár az unalmas munka,

Még öt nap, és talán kezdődik újra.

Így mulik el az élet, szépen lassan,

Csak az éltet, élhetsz még néha kicsit szabadabban...

FELTÁMADUNK...